A Rádió Technikai Felderítés (RTF) megalakulásának 40 éves évfordulóját ünnepeltük 2007. novemberében. A keszthelyi találkozó alkalmával felidéztük régi emlékeinket. Ekkor tudomásomra jutott, hogy Czuth László megírta többek közt a z RTF megalakulásának történetét. Az Interneten megtalálva cikkét [ 1] csodálkozva tapasztaltam, hogy nevem említésre sem került és sok tény nem felel meg a történteknek Sokáig gondolkoztam a dolgon és végül is arra az elhatározásra jutottam, hogy megírom milyen szerepem volt ennek a felderítő ágnak magyarországi meghonosításában, én hogyan látom az akkor történteket. Dr. Czuth László cikkét szakmailag jónak tartom. Jóindulatát feltételezve, tévedéseit kiigazítom .
Aki nem kíváncsi a saját önéletrajzi részleteimre, kérem a „Tanuló éveim” részt ugorja át. Önéletrajzi adatok a többi fejezetben így is maradnak. Az eseményeket az emberek alakítják közvetve vagy közvetlenül. A szereplöket úgy említem meg, ahogy én láttam tevékenységüket. Aki másképp ítéli meg a történteket írja meg a végén megadott címre. Ígérem a bejövő leveleket és válaszaimat közölni fogom.
1957-ben érettségiztem a Kandó Kálmán gépipari technikum híradásipari szakán. Tablók Lakásunk akna találat következtében 1956 novemberében kiégett. Nagyon ügyes lehetett aki az aknavetőt irányította. A Kisfaludy köz (manapság Corvin köz) 4 szám 1.emelet 1 szám alatti lakásunkat a Corvin mozi és az Ülői úti házak aránylag jól fedezik. Családunk szerencsétlenségére a mellettünk lévő lakásban (2 szám) volt a Corvin közi csoport parancsnoksága. A külföldre távozott (disszidált) Klopfer Katalin jegyzeteit és tankönyveit kaptam meg édesapjától. A felvételim Műszaki Egyetemre nem sikerült. Ott álltam bukott felvételivel munkaalkalom nélkül.
Nem egyszer voltam sikertelen életemben, (lásd www.hadmer-e.fw.hu honlapom), de végül azért mindig talpra álltam. Háromszor stroke roham következtében újra kellett beszélni tanulnom. Most kezdek egy új harcot egy velem történt igazságtalanság korrigálásáért.
Folytatom önéletrajzomat: Munkahelyet osztálytársam Kiss Ildikó szerzett számomra a Fővárosi Finommechanika Vállalatnál (FFV). Kollektívánk nagyon jó volt a IV a osztályban. Néhányan mivel az érettségi után nehezen tudtunk elszakadni esténként elvégeztünk egy mozigépész tanfolyamot. A FFV -nál mint műszaki ellenőr majd végátadó rádióműszerész dolgoztam a Szonett rádiókat gyártó műhelyben. A Szonett rádió kisméretű csöves magyar fejlesztésű készülék volt. Barátaimmal szabad időmben gurulós hajókban és kajakban eveztem a Dunán. Hamza Lászlóval és Tomor Norberttel feleveztünk Győrig és leeveztünk Dunaújvárosig. 1958-ban sorkatonaként bevonultam Miskolcra a légvédelmi tüzér ezredhez, majd Budapesten tisztes tanfolyamot elvégezve ismét Miskolcra kerültem mint SZON 4 lokátor kezelő. 1960-ban leszereltem és ismét a FFV -nál kezdtem el dolgozni. A rádió gyártás ekkora már befejeződött így a munkaügy osztályra kerültem. Mint fiatal kezdő a munkanap fényképezés volt a feladatom. Nem dicsekszem ezzel a munkával. Apró csavar voltam a nép elnyomásban. Elvégeztem egy alapfokú munkaügyi tanfolyamot. Ideglenesnek tekintettem ezen munkámat és tervemről , hogy mérnök leszek, nem mondtam le. A vállalatnak telepeit sorra járva igen széleskörű ismereteket szereztem. A FFV tanácsi vállalatként fém- műanyag feldolgozástól a nyomdaiparig igen sok mindennel foglalkozott. Munkaügyi előadóként utolsó munkám volt az újpesti litográfiai részleg irányidőre való átállásának előkészítése. Mint egyetem éveim során megtudtam ez a munkám aránylag jól sikerült. A leírtakon kívül arra is volt időm ,hogy egy MHS lokátor tanfolyamot vezessek. Egy dunakeszi táborban a tanfolyamom sikeresen levizsgázott. Egyetemi előkészítő tanfolyamot elvégezve felvételt nyertem a BME Villamosmérnöki karának Műszer és Automatizálási szakára.
Az első évben megtakarított pénzem elfogyott. Szüleim anyagilag támogatni nem tudtak. Honvédségi ösztöndíjat kötöttem. A katonai pálya régebben is szimpatikus volt előttem. Egyetemi tanulmányaim alatt anyagi gondjaim így nem voltak. A technikumi végzettség jó alapokat adott a műszaki tárgyakhoz. Egyedül a nyelvekkel voltak problémáim. Angolból pótvizsgát kellett tennem. Negyedikben a jól tanuló ösztöndíjasokat hadnaggyá avatták. Az egyetemre járó öregebb katona tisztek befogadtak minket. Étkezni a Gellért hegy oldalán fekvő katonai kollégiumba jártunk és tanulni is ott tanulhattunk. A nehezebb vizsgákra az egyetem tanárjai készítettek fel bennünket. Felkészülés A vizsgákra jól felkészülve mentünk. Kivételezettek nem voltunk, mert arra gondosan ügyeltek, hogy a felkészítő és vizsgáztató tanár különböző legyen. Emlékezetes a villamosságtan és a matematikai szigorlatra való felkészítésünk. A kenesei honvéd üdülőben készültünk a téli üdülés szépségeit élvezve. Az evezést egyetemi éveim alatt is folytattam. Barátom, Bernáth György révén a római parti postás csónakházban volt kabinunk és állandó csónak használati jogunk. Rendszeresen indultam a pontszerző csónak versenyeken a posta színeiben. Vizsgák előtti utolsó délutánon sohase tanultam. Ekkor időmet az időjárástól függően vagy evezéssel vagy síeléssel töltöttem. Sajnos az 1965 évi árvíz a csónak házat elpusztította. Ez év nyarán tanulmányi kiránduláson voltam Lengyel országban. Lengyel tengerparton Itt ismerkedtem meg feleségemmel Bogumilla Cieslakkal.
Diploma munkám témáját volt munkahelyemtől a Fővárosi Finommechanika Vállalatól kaptam. Egy az elektromos távvezetékek kötéseinek tulajdonságait távolból vizsgáló készülék volt a feladat. A készülék mechanikai részei már készen voltak. Nekem a legjobb hőérzékelő elem kikutatása, elektromos áramkör megtervezése és a készülék bemérése volt a feladatom. A készülék elkészült és én a Műszer Tanszék ablakából mértem az Duna parton elsuhanó gépkocsik hő nyomait. Egy kis passzív hő pelengátort sikerült megalkotnom. Nem régen megtalált diploma munkámból való "mester művem" fényképe.
Hő
pelengátor
Tavaly
tartottuk 30. éves találkozónkat.
Tankör
társaim 2007-ben 30 éves
találkozón
Bartok Béla úton egy kis iroda helységben helyeztek el. Ott megismerkedtem Éles Antal őrnaggyal. Közölték velünk, hogy Szovjetunióban egy tanfolyamon veszünk részt. A tanfolyam orosz nyelven lesz és igyekezzünk a nyelv tudásunk elmélyítéseben. Adtak egy orosz nyelvű lokátorokról szóló könyvet és felhívták figyelmünket, hogy az épületben feleslegesen ne járkáljunk és feleselgessen ne kérdezősködjünk. A C/2 osztályhoz tartoztunk. Parancsnokunk Schneider Pál alezredes lett aki érdeklődésünkre, hogy mi vár ránk voltaképpen azt felelte, hogy majd oda kint mindent megtudunk és amit lehetséges azt munkafüzeteinkbe írjunk le.
Gyorsvonatunkat egy moszkvai pályaudvaron kísérettel egy szovjet ezredes várta. Autóval utaztunk a tanfolyam színhelyére egy Moszkva környéki kisvárosba. A tanfolyamon a Varsói Szövetség államainak katona tisztjei vettek részt a románok kivételével. Minden nemzetiség külön lakásba volt elhelyezve. Éles Antal kihozta magával a feleségét és két kislányát. Ez nem volt szokásos és vendéglátóink nagyon csodálkoztak ezen. Tóni nagyon ügyes volt e tekintettben. Ezt a módszert mindenesetre megtanultam tőle és EFE TT szolgálatom során, évek múlva, családostul váratlanul beállítottam a gurzuvi katona üdülőbe, meglepve az üdülő vezetőséget.
A csehszlovákoknak lettem így kényszer lakó társa. Külön szobám volt és igyekeztünk egymást nem zavarni.
A tanfolyamon megismerkedtünk a Rádió Technikai Felderítés harcászatával, elméleti és technikai alapjaival valamint eszközeivel. Front nagyságú hadműveletet terveztettek velünk. Számomra a térkép ragasztás is egy hadművelettel felért. Kiváló oktatóink érdemeként a technikai ismereteket aránylag jól elsajátítottam. A harcászati ismeretekből jól megírt jegyzetek álltak rendelkezésünkre. Ezeket szorgalmasan munkafüzeteinkbe lemásoltuk. Beosztottuk, hogy mit ki másol. A berendezés ismeretek blokk séma mélységig lettek oktatva. A telepítéseket és kezelési teendőket a kezelők részünkre bemutatták. Alapjában véve a tanfolyam a katonai ismeretek elsajátításara irányult.
Félidőben egy hét szabadságot kaptunk amit Magyarországon töltöttem. Schneider Pál alezredestől végre eligazítást kaptunk arra vonatkozóan, hogy mire összpontosítsunk. Kiderült, hogy Magyarországon az SZDR-2 és az RPSZ-5 berendezések kerülnek rendszeresítésre. A katonai ismeretekből a harcászati hadműveletii ismeretekből amit csak lehetséges írjunk le.
A tanfolyam elvégzése után kapott szabadság ideje alatt Lengyel országban megnősültem. Templomi esküvőnk a lublini Domonkos templomban volt. Haza utazásomkor munkahelyemről két órát késtem. Éles Antalnak jelentettem, hogy valószínűleg késni fogok. Ennek ellenére Schneider Pál alezredes megfenyített, „vegyem tudomásul, hogy Ő itt a parancsnok” indokkal. Ez volt tiszti pályafutásom első és utolsó fenyítése.
Napjaink a Bartok Béla úton nyelv tanulással peregtek a Szigorúan Titkos munkafüzeteink megérkezésére várva. Fülöp Dénes alezredes lett közvetlen parancsnokunknak kinevezve. Dénes egyik napon meglepett annak közlésével, hogy készüljek fel a megbízott törzsfőnöki beosztásra. Kérdésemre eligazított, a teendőket a „Belszolgálati utasítás” tartalmazza és óvott beosztottaim tegezésétől. Ez utóbbi rossz tanácsnak bizonyult a későbbiekben. Ekkora a C/2 osztály tisztjei maguk közé befogadtak ellentétben a tanfolyam előtti viselkedésükkel.
Átcenzúrázott munkafüzeteink végre megérkeztek. Éles Antallal feladtunk volt jegyzeteink alapján hasonló tanfolyam órarendjének összeállítása. Mivel az előadásokról nem hiányoztunk ezt aránylag könnyen végrehajtottuk.
Egy késő őszi napon parancsot kaptam, hogy egyenruhában jelentkezzek az MN 2983 parancsnokánál. Kapcsos Zoltán ezredestöl kaptam néhány gépkocsit sorállományú vezetőkkel. Irány Székesfehérváron a hadsereg törzs. Ott Éles őrnagytól megkapom a továbbiakat. Székesfehérváron Éles őrnagy egy GAZ gépkocsival és vezetővel mást várt bennünket. Ágyakat, ágyneműt és egyéb felszerelési tárgyakat vételeztünk. Úti cél a keszthelyi légvédelmi tüzér laktanya. Ott kell egy önálló zászlóaljat megalakítanunk. Éles Antal őrnagy megbízott parancsnok és technikai helyettes, személyem a megbízott törzsfőnök és technikai szolgálat vezetőjének lett kinevezve.
Keszthelyi parancsnok Tapódi Mihály alezredes érkezésünkről távmondatilag értesítve lett. Egy újonnan kifestett épület földszintjét bocsájtotta rendelkezésünkre. Hadtáp ellátás szempontjából az ezredhez lettünk utalva. Két hálókörletet rendeztünk be. Egy tiszti és egy legénységi körletet. A vételezések egyenlőre az én feladatomat képezték. A Budapesten a Fekete sas utcában egy teljes „T” irodát vételeztem, szerencsére lepecsételt csomagokban, míg a Csoportfőnökségen Oszlánszki Bertalan raktárostól az RPSZ 1-2-3 és a Dnyepr–1K berendezéseket és a nyomdától írógépeket.
Egy emlékezetes vételezés: Egy decemberi napon Pál Róberttel egy CSEPEL tehergépkocsival indultunk vissza Budapestről Keszthelyre. Útközben hóvihar tört ki és mi az épülő balatoni M7 -es úton elakadtunk. Kénytelen voltunk a gépkocsi vezetővel hármasban az éjszakát a kocsi fülkében tölteni. Néha járattuk a motort, hogy a gép meg mi le ne fagyunk. Hajnalban nagy zajra ébredtünk. Egy szovjet páncélos oszlop masírozott el közelünkben mit sem törődve a körülményekkel. Kérésemre az egyik páncélos bevontatott bennünket egy közeli magyar laktanyába. Kivárva a kedvező időt szerencsésen megéheztünk Keszthelyre. Gépkocsinknak csak az első ütközőruda deformálódott meg a vontatás következtében.
A [1] szerint „ 1958-ban a 3. önálló rádiófelderítő ezrednél – a rádiótechnikai felderítés megszervezése céljából – létrehoztak egy – akkori megnevezés szerint – „lokátor-felderítő századot”, vagyis tulajdonképpen rádiótechnikai felderítő századot, amelynek eszközeit az RPSz–1, –2–3 és a Dnyepr–1K berendezések képezték. A század felderítési, hadműveleti feladatot nem végzett.”
A raktártól átvett berendezések lezsírozott, eredeti gyári csomagolásuk alapján ezek a század részére kiadásra nem kerülhettek.
Lassan feltöltődött állományunk. Bücs Zsigmond politikai helyettessel, Bodor György pénzügyessel , Horváth János gépjármű szolgálat vezetővel, „T” irodással, gépírónővel, fegyvermesterrel, szolgálatvezetővel, és természetesen elhárító tisztel is növekedtünk. Remélem az olvasók ezt a felsorolást név szerint pontosítják.
1967 őszen „11 fiatal végzős tiszt került, nyolc fő az Egyesített Tiszti Iskola (ETI) rádiótechnikai szakáról, mind lokátortechnikus végzettségű (akik valahol a honi légvédelem rádiótechnikai századainál kezdték volna meg a katonatiszti pályát). A lokátorosok mellé két rádiófelderítő és egy hadtápos végzettségű tiszt is csatlakozott” .[1] Elkezdődött a újonnan érkezettek RTF szakkiképzése. A kiképzésről leírtakról Czuth László az [1] forrásban tévesen tájékoztatja az utókort. Egy vizsga A katonai ismereteket munkafüzeteink alapján a C/2 osztály tisztjei oktatták. Gondosan, jól felkészülve történt a kiképzés. A tisztek nyelv, gép- gyors író oktatást kaptak. Nyelv oktatást a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia nyelvtanárai végezték. A gépírást gépírónőnk, Etelka oktatta. Az RTF technikai alapjait és az SZDR-2, RPSZ-5 állomások ismereteit munkafüzetem és Schneider úr fénykép albuma alapján, egy jól rajzoló sorkatona által megrajzolt tablók segítségével én oktattam. Gyakorlatban az első csoportnak csak az RPSZ 1-2-3 készülékek lettek bemutatva mivel az állomások még nem érkeztek meg Magyar országra.
„1968
nyarán újabb nyolc végzős tiszttel
gyarapodót a rádiótechnikai
felderítés.”[1]. Az oktatást
teljes
mértékben a már kiképzett
első csoport tagjai végezték. A
rádiótechnikai felderítés
technikai alapjai tárgyat, mint kedvenc
témámat , megtartottam magamnak. Poór
Ernő kedvemért egy makettet
készített. A maketten egy P-15
állomás méretarányos
másolata volt és
egy RPSZ-2 állomás. Amikor a elemes motorral
forgatott lokátor
antenna és a kézzel forgatott RPSZ antenna
egymásfele fordult, az
antenna sugarak képzeletbeli
találkozását hang és
fény jelzés
jelezte. Elkezdődött az indikátor kocsik belső
terének fényképezése,
szaktanterem megvalósítása
érdekében.
Torma Béla és Karácsonyi
György az ezred okmánya alapján
elkészítette az alakulat Szolgálati
Útásítását. A
tisztek és tiszthelyettesek ügyeleti míg
a sorállomány
napos szolgálatot adott. Szóval kezdtünk
kinézni úgy ahogy egy
katonai alakulatnak illik. A laktanya parancsnokának, Tapodi
Mihálynak tisztjeinkkel állandóan
problémája volt. Morcos, mogorva
személyiség volt a saját embereivel
is. Akár hogy is nézzük púp
voltunk az ezred nyakán.
Építkezések kezdődtek és
ezek elkészülte
javított elhelyezési
problémáinkon és lakás
helyzetünkön.
Sorállományunk kevés volt. A
pletykák szerint sorkatonáink az MN 2983
budakeszi tiszti házainak
építkezésénél
segítettek.
Éles Antal távolléte miatt 1968 augusztus 20-án ügyeletes helyőrség parancsnoki szolgálatot kellett adnom. Arról tájékoztattak, hogy az ezred Nagyorosziban éleslövészetet hajt végre. Utólag megtudtam, hogy az ezred részese volt a csehszlovákiai eseményeknek.
Alakulatunknál részemre máig is tisztázatlan körülmények miatt parancsnok váltásra került sor. Engedély nélküli fakivágások ügyében nyomozott nálunk a katonai ügyészség. Az események idején Lengyel országban töltöttem nyári szabadságomat. A szabadság után, amikor Éles Antalt helyettesíttetem, a munkanaplómban gondosan rögzítettem elöljáróim parancsait. Felmutatva bejegyzéseimet az ügyészek békén hagytak. A 2007-es találkozó során az első gépkocsi vezetők egyikétől tudtam meg, hogy a kitermelt fa egy része Cinege „elvtárs” villájához lett fuvarozva. Lám mire jók ezek a találkozók!
Cseke Lajos őrnagy lett az új parancsnok. Engem felmentettek torzsfőnöki megbízásom alól és kineveztek technikai helyettesnek. Torzsfőnöknek Torma Béla, technikai szolgálat vezetőnek Pál Róbert lett kinevezve.
Keszthelyről jó emlékeim vannak. Lakást rögtön kaptam a Georgikon utcában. Alakulatunk többi tisztjének családja albérletben lakott a temető melletti házak megépüléséig. Két gyerekem született. Grazsina és Viktor. Lányom születésekor a tisztekkel megittam a pertut. Már ideje volt. Feleségem megtanult magyarul és a keszthelyi kórházban kapott munkát. A nyári szabadságot mindig Lengyel országban töltöttük. A városi társaság befogadott bennünket. A lengyel-magyar barátságnak Keszthelyen hagyományai voltak. A művelődési házba bridzselni jártunk. Főleg Bogumilla jeleskedett a licitekkel és a játszmák megnyerésével. Megbarátkoztunk a város ismert festőjével Mikus Gyulával. www.mikusgyula.com Tőle ajándéka kapott rézkarc itt látható..
Az SZDR-2M állomást terepen előszór egy Sopron környéki erdőben próbáltuk ki. A település helyét személyesen Schneider alezredes jelölte ki. Keszthelyi tartózkodásom ideje alatt valamilyen „magasabb érdekek” figyelembe vételével a települési helyeket mindig a C/2 osztálytól jött tiszt határozta meg.
A sikeres telepítés után elkezdtünk mérni. A figyelési sávunk, a hazai lokátorok esetleges zavarását figyelembe véve, nyugat felé irányult. Nagy örömmel mértük a jelentkező nagyszámú lokátort, míg egy pár óra elteltével feltűnt különböző irányú de azonos jellemzőkkel rendelkező lokátorokat észlelünk. Az álcázást érdekében erdő közepén végrehajtott telepítéssel a hullámokat is sikerült megtévesztenünk.
Hadműveleti szünet elrendelése után egyik tisztünk hazalátogatott Sopronba. Azzal, hogy mi lett volna hogyha az esetleges határon átcsapó osztrák erők elkaphatták volna és ezzel felfedésre került volna egy új fegyvernem, majdnem szigorúan megfenyítették. A jó tanulmányi eredménye és végzett szakmai munkáját tekintettbe véve csak figyelmeztetést kapott. A hidegháború időszakában voltunk még.
Számtalan terepmérésen vettem részt. Kerestük felállítandó rendszerünk helyeit. Irodalmi források után kidolgoztuk az állomások települési követelményeit. Még máig is bosszantó az egyik kihelyezés momentuma, amikor az SZDR-2M állomást újra parancsolták telepíteni. A kocsikat összekötő kábelek nem egyenesesen lettek lefektetve!
Egy érdekes momentum: A határőrségtől jelzést kaptunk, hogy a határ közelében az osztrák oldalon új eddig nem észlelt antennával rendelkező katonai járművet figyeltek meg. A helyszínre kisiető RPSZ-5M optikai látás közelség ellenére jelet az túloldali eszköz felől nem észlelt. Mindkét eszköz egymás felé mozgó antennával valósággal tapogatta a másikat, de kisugárzott jel nem volt. Érdekes lenne nyomára bukkanni, hogy az osztrákok mit jelentettek a „találkozó” után. A mi jelentésünkben feltételezett osztrák RTF tevékenységéről írtunk.
Fegyverzeti szolgálat:
A zászlóalj kézifegyverekkel lett ellátva. A fegyvermester a technikai szolgálat raktárosa volt és a lövész gyakorlatokat is vezette.
Gépjármű szolgálat:
Induló gépjármű állományunk 4 db CSEPEL 344 és 1 db GAZ 64 gépkocsi volt. Az RTF állomások hordozó gépjárművei a magyar hadseregben még ismeretlen típusok voltak. Rendszeresítésük később történt. Meghibásodás esetén a közeli szovjet alakulatnál kéregettünk alkatrészeket. Javító műhely és javító gépkocsi előbb volt mint a technikai szolgálatnál. A tisztek fűtési problémáinak segítése céljából házilag olajkályhákat készítettünk. Innen az [1] irodalomban az „olajkályha füst” említése. Aggregátor szakértönk nem volt. Máig is büszke vagyok arra, hogy amikor már senkinek sem sikerült, egy gyakorlat előtt megjavítottam az SZDR aggregátorát.
RTF állomások
hordozó járművei
Technikai
szolgálat:
A szolgálat alapját képezte a fent említett kiválasztott tiszti csoport. Először a berendezések tartozékainak lerovancsolása történt a előtaláltak alapján. Amikor a dokumentáció is megérkezett, mivel alkatrész készletjegyzék nem állt rendelkezésre, a kapcsolási rajzok alapján az alkatrészeket kigyűjtöttük és összesítettük őket típus és mennyiség alapján. Rabszolga munka volt de ez alapozta meg a gyors javítás lehetőségét. A berendezések gondosan összeállított TASZT -val (Tartalék, Alkatrészek, Szerszámok és Tartozékok) rendelkeztek, amely kisebb meghibásodás esetén javításukat biztosította. A kezelési utasításokban rendszeres karbantartások szerepeltek és ezek betartása és szigorú ellenőrzése a megbízható üzemelés feltételének bizonyult az évek során. Az összes előírt ellenőrző mérést a TASZT műszereivel nem lehetett végrehajtani. Lépéseket tettem közepes és nagy javító készlet és a kívánt műszerpark beszerzésére . A nagy javítás Magyar országi megvalósításának lehetőségét elöljáróim segítségével a Finommechanikai Vállalatnál tanulmányoztam. A vállalat az OLP lokátorainak gyári javításával foglalkozott. A tanulmány út alapján az RTF berendezések nagy javítását célszerűbbnek látszott a Szovjetunióban végrehajtani.
A technikai szolgálat állományának kiváló munkája eredményként, tudomásom szerint, erre nem volt szükség.
A műszerpark hiányára vezethető vissza egy a kezdetben jelentkező hiba jelentség. Az SZDR-2M berendezésnél eddig nem észlelt zavaró jelek jelentek meg az indikátorok képernyőin. Szabotázsról kezdtek beszélni. Az elhárító tisztnek is kellett valamit produkálnia. A Szovjetunióból hívtak egy szakértőt. A csoportfőnökséget Forgács László képviselte. A GRU -tól érkező tiszt első dolga volt mikrohullámú generátorok kérése. A TÁKI – tol kölcsön kapott generátorok segítségével végre lett hajtva a nagyfrekvenciás fokozatok leellenőrzésre és a halladóhullámú csövek műszeres behangolása illetve a nem megfelelőek cseréje. A zavarok megszűntek. A „szabotázs” gyanúja szintén.
Megalakult a technikai javítóműhely és a kihelyezett őrsök kiszolgálására technikai javító gépkocsi lett berendezve.
Emlékezetes munkám volt a szemlék folyamat ábráinak összeállítása.
Feltétlenül az [1] alapján ide kívánkozik:
„Katonabarát” technika ( Lutár Sándor visszaemlékezése)
Az SzDR–2M (MP) berendezés technikailag sikeres konstrukció volt.
Szuperheterodin
felépítésű vevője
átfogta a berendezés teljes (926–3700
MHz)frekvenciasávját,
így az frekvencia szerint keresés
nélküli rendszert képezett (amely
gyorsabb, mint a leggyorsabb kereséses rendszer).
Iránymérő-rendszere
az egyenlő jel
mérés módszeren
épült fel, amely pontossága meghaladta
az elméleti
számítás alapján
várható pontosságot. Az
indikátor még analóg
kijelzésű volt,
ami hibára adott lehetőséget,
de az –MP változatban már
digitális értékeket olvashattunk le a
számlálócsőről.
Az antenna rendszere a troposzférikus
szóródáson alapuló
vételt
biztosított, ezzel igen nagy
mélységben – mintegy 500-600 km
–
tette lehetővé
a
felderítést.
Üzemelés szempontjából a berendezés megbízható volt, a heti, havi karbantartás, az I. és II. szemle rendszeres elvégzése garantált üzembiztonságot jelentett. A berendezés mindent kibírt („katonabarát” volt) és technikailag sokat tudott. (Ezt bizonyítja, hogy az utolsó SzDR–2MP berendezés 2003-ban került kivonásra.)
1973 évben létrejött Lugosi György vezetésével az anyagi osztály. Tervezve lett az önálló MN 2828 a budapesti MN 2983 állományába kerülése. Ezzel az átszervezéssel a problematikus utalási kérdések látszottak megoldódni. Budapestre lettem vezényelve. Feladatom lett a megalakult osztály átvételi alosztályának vezetése. Az RTF - tol így elszakadtam. Még az első SZDR-2MP állomás üzembehelyezésénél Forgács Lászlóval segítettem a keszthelyi állománynak.
A 26. önálló rádiótechnikai felderítő zászlóalj 1974-ben a Vezérkar közvetlen alárendeltségéből a 3. önálló rádiófelderítő ezred szervezeti alárendeltségébe (funkcionálisan mint rádiótechnikai felderítő zászlóalj) került. A zászlóalj parancsnoka Lukács László őrnagy lett. Lakást cseréltünk Lukács Lászlóval. Megszűnt másfél éves különélésem.
Lokátor felderítő eszközzel találkoztam átvételi tevékenységem során. Egy kisebb aktatáska méretű diódás egyenes vevő szolgált működő lokátorok észlelésére. A Bartok úti labor helységből észlelni lehetett működő lokátorokat. Mivel segítségükkel irány meghatározása is lehetséges volt Pelikán György vezette személykocsival megtaláltunk egy Sváb hegyi lokátort. Impulzus üzemű lokátor hangja annyira jellegzetes, hogy nehéz elfelejteni annak aki már hallotta.
A mélységi felderítők lokátorokkal is rendelkeztek. Egerben adtam át néhány példány PSZNR-1 típusú lokátort [4] az akkor ott díszlokált mélységi felderítő zászlóaljnak. Az általam kiképzett kezelőkkel terepen kipróbáltuk a berendezéseket. A doppler elven működő lokátor kilométerekről észlelte a mozgó katonát. Tereptárgyakat észlelt és visszaverődött jel hangjának magassága alapján a mozgó gépjárműk sebességét indikálta. Sulya figyelemre méltó volt. A deszantosoknak az eszközt hasukra erősítve kellett kiugrani a szállító eszközből. Ejtőernyő a háton, lokátor a hason.
Az RTF – el újra a Bragg cellákkal kapcsolatban találkoztam. www.hadmer-b.fw.hu A meginduló mikrohullámú fejlesztést a lokátor felderítés területén javasoltam alkalmazni. Torma Bélával egy szolgálati út során alkalmam volt a zászlóalj tevékenységét Keszthelyen és Nagykanizsán tanulmányozni.
www.kfh.hu/publikaciok/2007-emlekszam.pdf DR. CZUTH LÁSZLÓ MK. EZREDESA RÁDIÓTECHNIKAI FELDERÍTÉS (ELINT)* 83.old.
A magyar rádiófelderítők a Földközi-tengert figyeltékhttp://nol.hu/archivum/archiv-403485